HTML

Nevelés, pszichológia, kultúra

A nevelés és a pszichológia aktuális kérdései, nem a main stream szellemében.

Friss topikok

  • mimindannyian: Igazi amerikai bulvárlap... Nem kell tőle többet várni. (2011.06.04. 22:39) Zseniőrültek

Linkblog

Börtönbe a vásott kölyköket!

2011.04.14. 21:35 Vajda Zsuzsanna, pszichológus

Börtönbe velük! A büntethetőségi korhatár leszállítása a mostani 14-ről 12 évre nemcsak az Orbán kormányban merült fel, hanem az utóbbi években szinte folyamatosan napirenden volt. 2007-ben a Kriminológiai Intézet konferenciát rendezett a kérdésről. Itt Vaskuti András, ismert ifjúsági bíró arról beszélt, hogy a mai, 1961-ben bevezetett korhatár önkényes és mechanikus. A valóságban azonban ez minden korhatárról elmondható.A határok mechanikus dolgok és a céljuk az, hogy gátat szabjanak a szubjektivitásnak. Ugyanis szép az elképzelés, amit Vaskuti képvisel: legyen kisebb szerepe az életkornak, viszont mérjék fel, mennyire érett a gyerek, milyen szinten képes belátni tettei következményeit. Csakhogy éppen ő maga idéz saját praxisából eseteket, amikor a szakértők egymásnak szögesen ellentmondó álláspontra jutottak a gyerek vádlott fejlettségi szintjét illetően.

Bár büntethetőségi korhatár sokféle van – van, olyan állam, ahol nincs is alsó korhatár, de van, ahol 7, vagy 10 év – az érdekes az, ha változtatni akarják. Ilyesmi többnyire akkor jut a törvényalkotó eszébe, ha bizonyos problémák merülnek fel, például növekszik a gyerekek által elkövetett bűncselekmények száma. A statisztikák ebből a szempontból nem reálisak, hiszen mindenki tudja, hogy a 14 évnél fiatalabb gyerekek nem büntethetők, ezért többnyire feljelentést sem tesznek (tekintettel a nyomozás hatékonyságára és a feljelentéssel járó macerára, feltehetően gyakran akkor sem, ha nem gyerekkorú az elkövető). A probléma nagyságrendjéről tehát nincs valódi képünk. Józan ésszel azt gondolná az ember, hogy a törvényelőkészítést ezzel kellene kezdeni: fel kellene mérni, hogy valójában milyen arányú és természetű a 14 évnél fiatalabbak bűnelkövetése, ha valódi orvosságot keresünk ellene.

A büntethetőségi korhatár leszállítása azonban azt is világosan jelzi, hogy változóban van a gyermekkép, az a mód, ahogyan a felnőtt társadalom a gyerekekre tekint. A közelmúltban az USÁ-ban is szigorodott a gyerek- és fiatalkorúak törvényi kezelése, annak ellenére, hogy a szakemberek sokasága tiltakozott ellene – csakhogy politikusok mindenütt csak azokat a szakembereket hallgatják meg, akik az ő véleményüket támasztják alá. Az egyik bíráló, Shook, a Pittsburghi Egyetem tanára arra hívja fel a figyelmet, hogy a mai jogi szemlélet kevésbé ismeri el, hogy a gyerekek különböznek a felnőttektől, ezért más bánásmódban kell részesíteni őket. Ebben az irányban befolyásolják a közgondolkodást az ál-emancipatórikus mozgalmak, amelyek a gyerekekre bíznák saját sorsuk intézését vagy szavazati jogot akarnak adni nekik. Amikor pakisztáni mohamedán iskola tereli az utcára a politikai jelszavakat gajdoló gyerekeket, akkor persze felháborodik a nyugati közvélemény. De milyen alapon kifogásolható ez, miközben számos európai országban is intézményesen segítik, hogy gyerekek politizáljanak (vagyis bizonyos felnőttek politizáljanak rajtuk keresztül).

A gyerekek különleges törvényi kezelése azon az előfeltevésen alapult, hogy a gyerekek értelmi képességeik korlátozottsága miatt nem látják világosan tetteik következményeit, ezért kevésbé is tehetők felelőssé, mint a felnőttek. A másik előfeltevés az önállóság hiánya: minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább befolyásolható. Nos, ha a fejlődéslélektan szemszögéből nézzük, a 14 éves kor mindkét szempontból fontosabb mérföldkő, mint a 12 év. A 14 év a fizikai fejlődés tekintetében is jelentős választóvonal: a legtöbb gyerek erre az életkorára eléri a felnőtti testmagasságát és túl van a nemi érésen. A testi fejlődéssel párhuzamosan és részben annak következményeképp ez az az időszak, amikor érzékelhetően nő a fiatalok önállósága, döntési képessége, csökken a szülőktől, fontos felnőttektől való függés. Másrészt az értelmi képességek, az emlékezet és a logikus gondolkodás képessége is körülbelül erre az életkorra éri el a tetőfokát, a további teljesítményjavulás már jóval kevésbé köszönhető a biológiai érésnek, és sokkal inkább a környezetnek.

Különösen kritikussá teszi a korhatár leszállítását, hogy a mai felfogás a gyerekek büntethetőségét lényegében az igazságszolgáltatásnak delegálja. Az iskola, a tanárok ellenőrző – szankcionáló jogai igen erősen korlátozva vannak, holott vélhetően a gyerekkel folyamatosan kapcsolatban lévő, alapvetően nevelési tevékenységet folytató iskola alkalmasabb volna fiatal gyerekek magatartásának korrekciójára, mint a büntetőjog. Pedagógusok panaszolják, hogy miközben egyre több nehezen alkalmazkodó, problémákkal küzdő gyerekkkel kell megküzdeniük, a nevelés ügyében megszólaló szakemberek és bürokraták nem akarnak tudni szembeszegülő, komiszkodó gyerekekről, egyre csak a megértés fontosságát papolják. Néha előkerülnek csodaszerek, mint például a mediáció. Mulatságos az az elképzelés, hogy mondjuk, a társa értékes mobiltelefonját eltulajdonító ifjú tizenéves egyszerre csak bűnbánóvá válik, amikor szembesül vele, hogy az osztálytárs, bizony elszomorodott.

Ha pedig nem használ a megértés és a mediáció, akkor a gyereket vigye el a rendőr. A tanár nem tarthatja bent a fegyelmezetlen tanulót, tegyük fel, egy délutánra az iskolában, mert ezzel sérülnek a személyiségi jogai. (Szabadidős elfoglaltságot sem szervezhet neki, mert arra pedig nincsen pénz). Az igazgató nem tolhatja le, mert az ombudsmannál majd beperli. Így viszont fordulhat a kocka: a haszontalan kölök lesz perbe fogva, ez így minden bizonnyal gyermekcentrikus eljárás.

Csakhogy van még egy nyitott kérdés: mi lesz az ítélet után? Vajon van-e bíró, aki jó lelkiismerettel a fiatalkorúak börtönébe utalna egy 12 éves gyereket? De ha nem oda, akkor hová? Talán odáig még nem jutottunk, hogy hátat fordítsunk az európai civilizáció vívmányainak és a visszatérjünk a középkor megtorló büntetéspolitikájához. A gyerekek büntetésének a viselkedés korrekcióját kell szolgálnia. Ezt azonban nem a büntetőjogra, hanem a neveléssel foglalkozó intézményekre kellene bízni.

Szólj hozzá!

Címkék: jogi kezelés korhatár büntethetőségi gyermekfelfogás

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanneveles.blog.hu/api/trackback/id/tr12826893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása